Először is, röviden tisztázzuk, ki melyik generációhoz tartozik. De mielőtt ezt megtennénk, szögezzünk le néhány igazságot. A most következő kategóriák határai nem élesek és nagyban függenek a földrajzi (ill. gazdasági fejlettség-beli) határoktól mind országos (kontinensi), mind egyéni szinten. Egyértelműen Nyugat-Európában a kategóriák korhatárai lejjebb kezdődnek.
Szakértők szerint a legfiatalabbak - akik még nem is éltek abban a korszakban, amikor még nem létezett az internet és a különféle mobil eszközök – a Z generáció tagjai. Az ő életüknek megkérdőjelezhetetlenül szerves részét képezik a modern IKT-t képviselő eszközök, el sem tudják képzelni az életet pl. iPod nélkül.
A következő csoport azok a még relatíve fiatal felnőttek, akiket gyerekkorukban „kapott el” az internet fejlődésének korszaka, vagyis nagyjából a mai 25-40 évesek, az Y-generáció. Ők elég könnyen hozzászoktak az újfajta világhoz. Egy hasonló példa erre a jelenségre, hogy az ember szinte észrevétlenül átszokik egy másik valutára, ha azt gyerekkorában vezetik be, ezzel ellentétben, ha ez felnőttkorában történik, évtizedekkel később is még önakaratlanul átszámolja az eurót lírára.
Ezeknek megfelelően meg kell említeni az X-generációt is, akik felnőtt korukban kellett szembesüljenek a megváltozott igényekkel, majd az új tudásanyagot megpróbálni elsajátítani. Ez a legtöbb próbálkozónak sikerült, bár meg kell hagyni, olykor elég labilisnek tűnik a tudásuk, ami olyan, mintha az ember egy hosszú, egymásra épülő anyagot túl gyorsan tanulna meg.
Létezik egy másik osztályozási rendszer, mégpedig a Digitális Bennszülöttek (Digital Natives) és a Digitális Bevándorlók (Digital Immigrants). Ezt Marc Prensky a honlapján (http://www.marcprensky.com/) felsorolt nyolc általa űzött foglalkozás egyikének keretén belül alkotta meg.
Ami azonban talán meghatározóbb a születési évnél, az a hozzáállás és az informatika használatának milyensége. Sokan elzárkóznak (vagy nincs lehetőségük), esetleg nincs affinitásuk az IKT iránt, hiába predesztinálná őket életkoruk a digitális bennszülöttekhez. Éppen ezért lenne fontos, hogy legyen az iskolában egy informatikai előkészítő kurzus, ami egy bizonyos szintre feltornázná az említett tanulók informatikai kompetenciáját. Ez persze az idősebb nemzedékekre is érvényes, nekik is lehetőséget kellene biztosítani a felzárkózásra vagy továbbfejlődésre (középiskolásoktól az egyetemistákon át a több évtizedes munkatapasztalattal rendelkezőkig).
A vállalatok is rájöttek már sok éve, hogy a technológiai lehetőségeket bevezetve folyamataikat (és így működésüket) hatékonyabbá tudják tenni. Ez természetesen megkívánja a dolgozók informatikai hozzáértését. Nem véletlen, hogy manapság már nem lehet találkozni olyan álláshirdetéssel, ahol nem kérnek bizonyos színvonalú számítógépes ismereteket.
Ez az egész folyamat visszahat az oktatásra is, hiszen az iskolának kell felkészítenie a jövő munkavállalóit a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően. Ez az egyik (és általában kevésbé fontos) oka az iskolai számítógép-használatnak. További alapot ad viszont, hogy bizony a tanítási-tanulási folyamat is hatékonyabb a számítógép közbeiktatásával. Ebben Magyarországon még jelentős változtatásokra lenne szükség – nemcsak technológiában és használati gyakoriságban, hanem a használat jellemzőiben. Ez utóbbinál érdemes kiemelni a Social Web-et, mely a konnektivizmusnak engedne teret – már ha megfelelő mértékben használnák.
Itt egy videóanimáció: http://www.youtube.com/watch?v=18bDUFQoIpU
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése