2011. december 15., csütörtök

DIGITÁLIS NEMZEDÉK

A Doktori Iskola E-learning kurzusát hátsó szándékkal vettem fel, ilyen jellegű tanulmányokat már folytattam, ezért vélelmeztem, nem lesz nehéz. A prekoncepció tévesnek bizonyult.

Az első foglakozás óta elkapott az AHA-élmény, másképp tekintek az internetre, saját munkámra, amiben mindennapos az internet használata. Kaleidoszkópnak érzem a gondolataimat, más minőségben vélekedem a világhálóról, a korábbi gondolataim színét, alaphangját erőlködve sem tudom visszahozni. Mióta kezembe került Csepeli György és Prazsák Gergő Örökvisszatérés? című könyve, azóta képtelen vagyok kurzus szinten kezelni, hogy a digitális bennszülöttek, akiknek kulturális szocializációja az internet közbeiktatásával történt, milyen kultúrát hoznak létre. Soha nem jutott eszembe, hogy személyesen nekem, egy bibliophil, digitális bevándorlónak, aki a közoktatás mindennapjaiban éli életét, egyéni felelőssége lehet.

A COCOM lista idején, a MALÉV Operation Controljában dolgoztam senior forgalmi felügyelőként. A járatok aktuális állapotát hatalmas, falra szerelt táblán lehetett rakosgatni. Ma a flight watch géptípusokhoz rendezi a desztinációkat, jelzi a résidőt, késést, kiszámítja a várható, az aktuális repült időt, jelzi a felszállás, a beparkolás pillanatát, látható az egész flotta ad hoc helyzete.
Történelmi léptékkel nem telt el hosszú idő, mostanság egy amerikai tagállamban megszüntetik a zsinórírás tanítását és csak a nevüket tanulják meg a gyerekek leírni. Az index tanúsága szerint, hamarosan söralátétté deklasszálódik a CD, a fejlettebb technika kiszorítása miatt. A minap könyvkötőnél jártam, előttem egy fiatalember bőrkötést kért. A meglepő az volt, hogy az SMS-eihez rendelt bőrkötést, ezzel szerezvén örömet kedvesének.

Médiatechnológus asszisztensi szakon tanulókkal megállapodtam, nem használják a Facebook-ot 5 napig és egy esszében megírják a tapasztalataikat. A tilalmi időszakban az internetet mindenki használta, öten a Facebook csábításának nem tudtak ellenállni. Az egyik tanuló úgy védte meg magát a Facebook-tól, hogy a tilalom előtti este mindenkit körbetelefonált, hogy 5 napig nem lesz elérhető. Van, aki saját magát Facebook függőnek is tartja. Egy fiú arról számolt be, 2 osztálytársnőjével idáig csak Facebook-on tartott kapcsolatot, most szóba elegyedtek, kiderült, milyen klassz a két lány. A 25 tanulóból ketten olvasnak rendszeresen, akár párhuzamosan több könyvet is. A következő órára időmérleget készítenek, hogy megnézzük, mennyire tartalmasak a napjaik és mennyi időt szentelnek a világhálónak.

Ha a kultúrát a környezet kihívásaira adott válaszként fogom fel, akkor igen nagy a feladat. Hogy is fogjunk hozzá?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése