Lehetőség a számítógépekben
Az 1968-ban megjelent két számítógép-fejlesztő kutató által írt tanulmány arról árulkodott, hogy a szerzők másképpen tekintenek a számítógépre, mint az akkor szokásos volt. A tanulmányban arról értekeztek, hogyan lehetne a számítógépeket egymással összekapcsolva on-line kapcsolatok teremtésére, információk, gondolatok cseréjére, emberek közötti kommunikációra, kapcsolatteremtésre felhasználni. Az élénk képzeletű tudósok írásukban megfogalmazták: "Néhány év múlva az emberek jóval hatékonyabban fognak számítógép közreműködésével kommunikálni, mint szemtől szembe."
1969-ben létrehozták az első kísérleti hálózatot, amely négy egyetemet, illetve kutatóközpontot kapcsolt össze (ARPANET). Ez volt a mai internet őse. Ma a hálózatba kapcsolt számítógépek egységes szabályrendszer, protokoll alapján nagy sebességű összeköttetéseken keresztül automatikusan kommunikálnak egymással. A kutatók képzelete ezáltal megvalósult!
Az információs társadalom és tanulási környezet
Az interneten keresztül egyre növekvő számban érhetők el szöveges anyagok, ábrák, hanganyagok és videoprogramok is. Az internet lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt is - részvételt a "kibertérben" működő csoportos információ- és véleménycserében, beszélgető-csoportokhoz kapcsolódva. Az elektronikus levelezés (e-mail) diákok és tanárok számára egyaránt gyors és kényelmes üzenetváltást tesz lehetővé. Ennek az elektronikus információtovábbítási rendszernek a segítségével a különböző iskolák diákjai közös programokon dolgozhatnak, és adataik, eredményeik, véleményük cseréje során nem csupán tanulnak, hanem az új típusú társas kapcsolatok kialakításában és a kommunikációs technikákban is jártasságot szereznek. Az internet-kapcsolat az iskolának - diáknak és tanárnak egyaránt - olyan rohamosan bővülő tudásszerzési és kapcsolatteremtési lehetőséget biztosít, amely minden képzeletet meghalad.
A multimédia kiépítésű számítógépek, az internet világméretű hipermédia rendszere, az iskolai számítógép-hálózatok, az oktatási célokat szolgáló adatbázisok és intelligens oktatóprogramok, valamint az oktatásszervezést segítő szoftverek minőségileg új lehetőségeket nyújtanak a tanítási-tanulási környezet átalakítását illetően. Az új fejlemények ugyanakkor kihívást is jelentenek a tanulás és tanítás tradicionális szervezési formái és módszerei számára. Az információs technológia beépülése az iskolai környezetbe egy új oktatásfilozófia és ennek megfelelő gyakorlat bevezetésének lehetőségét is jelenti. Feladata az iskolának az is, hogy felkészítse a fiatalokat az információs társadalomban történő eligazodásra és boldogulásra.
A korszak kihívásai az oktatás területén paradigmaváltást eredményeznek: a hagyományos ismeretközlésről áttevődik a hangsúly az információk kezelésével kapcsolatos képességek, kommunikációs és szociális kompetenciák, illetve a változásokkal szembeni pozitív beállítódások kialakítására.
Bill Gates, a Microsoft elnöke az új információs technikák iskolai jelenlétének erősítésétől az oktatás minden területén jelentős javulást vár.
"Hiszem, hogy az információs technológiák az iskolában és azon kívül is jóval könnyebb, élvezetesebb és főleg eredményesebb tanulást tesznek lehetővé... Személyesen is tapasztaltam, hogy a tanulás hatékonysága mennyire fokozható, ha a megfelelő technikák és információk rendelkezésre állnak, és milyen nehéz tanulni ezek hiányában."
Gates úgy látja, hogy a számítógépek egyik legnagyobb ígérete abban rejlik, hogy a felhasználó könnyen és gyorsan olyan messzire jut tudása gyarapításában, amennyire csak akar. Az információs technológia szállítói gyors, könnyű és ráadásul kellemes, szórakoztató tanulást ígérnek. Felvetődik azonban a kérdés: a szép, színes, mozgóképes hipermediális megjelenítés nem gátolja-e a komoly szellemi elmélyülést. Az oktatás rohamos számítógépesítése és általában a tanítási-tanulási környezet egyre kiterjedtebb technologizálása egyáltalán kívánatos-e? Mennyire lehet hinni az információs ipar piacszervezése által terjesztett könnyű tanulás ígéretének?
A számítógéppel és internettel támogatott oktatás sok szempontból megváltoztatta mindazt, amit eddig a tanulás fogalmáról gondoltunk. Elbizonytalanított bennünket abban, hogy mely tevékenységek nevezhetők tanulásnak: az interneten való nonlineáris szörfölés – mely kétségtelenül információszerzéssel jár – vajon tanulási folyamat-e? Vagy megkérdőjelezte azt, hogy milyen környezet nevezhető tanulási környezetnek: egy blog felületén végzett rendszeres tanulási tevékenység azt jelentené, hogy a blog lehet egy online tanulási környezet? Számos ehhez hasonló kétség, kérdés, új helyzet állt elő annak köszönhetően, hogy előbb csak a számítógép, aztán vele az internet, majd rajta keresztül a webkettő is betört a tanulási-tanítási folyamatba.
A számítógépes, online tanulás jelzőjeként számos, változatosabbnál változatosabb szakkifejezés jelent meg a „piacon”:elektronikus tanulás, blended learning, computer assisted learning, CBL (Computer Based Learning), distance learning, distributed learning, eLearning, networked learning, technology mediated learning, tele-learning, VL (Virtual Learning), WBL (Web Based Learning).
Ne feledkezzünk el a közösségi oldalak fontosságáról és elterjedtségéről! A közösségi oldalakon keresztül kommunikálhatunk egymással, adatokat, információkat oszthatunk meg társainkkal, egymás életének „részesei” lehetünk úgy is, ha több ezer kilométer választ el minket egymástól.
Viszont nagy figyelmet és óvatosságot is követel a közösségi oldalakon való részvétel! Ez a magánéletünket és munkánkat egyaránt érinti.
