Először is, röviden tisztázzuk, ki melyik generációhoz tartozik. De mielőtt ezt megtennénk, szögezzünk le néhány igazságot. A most következő kategóriák határai nem élesek és nagyban függenek a földrajzi (ill. gazdasági fejlettség-beli) határoktól mind országos (kontinensi), mind egyéni szinten. Egyértelműen Nyugat-Európában a kategóriák korhatárai lejjebb kezdődnek.
Szakértők szerint a legfiatalabbak - akik még nem is éltek abban a korszakban, amikor még nem létezett az internet és a különféle mobil eszközök – a Z generáció tagjai. Az ő életüknek megkérdőjelezhetetlenül szerves részét képezik a modern IKT-t képviselő eszközök, el sem tudják képzelni az életet pl. iPod nélkül.
A következő csoport azok a még relatíve fiatal felnőttek, akiket gyerekkorukban „kapott el” az internet fejlődésének korszaka, vagyis nagyjából a mai 25-40 évesek, az Y-generáció. Ők elég könnyen hozzászoktak az újfajta világhoz. Egy hasonló példa erre a jelenségre, hogy az ember szinte észrevétlenül átszokik egy másik valutára, ha azt gyerekkorában vezetik be, ezzel ellentétben, ha ez felnőttkorában történik, évtizedekkel később is még önakaratlanul átszámolja az eurót lírára.
Ezeknek megfelelően meg kell említeni az X-generációt is, akik felnőtt korukban kellett szembesüljenek a megváltozott igényekkel, majd az új tudásanyagot megpróbálni elsajátítani. Ez a legtöbb próbálkozónak sikerült, bár meg kell hagyni, olykor elég labilisnek tűnik a tudásuk, ami olyan, mintha az ember egy hosszú, egymásra épülő anyagot túl gyorsan tanulna meg.
Létezik egy másik osztályozási rendszer, mégpedig a Digitális Bennszülöttek (Digital Natives) és a Digitális Bevándorlók (Digital Immigrants). Ezt Marc Prensky a honlapján (http://www.marcprensky.com/) felsorolt nyolc általa űzött foglalkozás egyikének keretén belül alkotta meg.
Ami azonban talán meghatározóbb a születési évnél, az a hozzáállás és az informatika használatának milyensége. Sokan elzárkóznak (vagy nincs lehetőségük), esetleg nincs affinitásuk az IKT iránt, hiába predesztinálná őket életkoruk a digitális bennszülöttekhez. Éppen ezért lenne fontos, hogy legyen az iskolában egy informatikai előkészítő kurzus, ami egy bizonyos szintre feltornázná az említett tanulók informatikai kompetenciáját. Ez persze az idősebb nemzedékekre is érvényes, nekik is lehetőséget kellene biztosítani a felzárkózásra vagy továbbfejlődésre (középiskolásoktól az egyetemistákon át a több évtizedes munkatapasztalattal rendelkezőkig).
A vállalatok is rájöttek már sok éve, hogy a technológiai lehetőségeket bevezetve folyamataikat (és így működésüket) hatékonyabbá tudják tenni. Ez természetesen megkívánja a dolgozók informatikai hozzáértését. Nem véletlen, hogy manapság már nem lehet találkozni olyan álláshirdetéssel, ahol nem kérnek bizonyos színvonalú számítógépes ismereteket.
Ez az egész folyamat visszahat az oktatásra is, hiszen az iskolának kell felkészítenie a jövő munkavállalóit a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően. Ez az egyik (és általában kevésbé fontos) oka az iskolai számítógép-használatnak. További alapot ad viszont, hogy bizony a tanítási-tanulási folyamat is hatékonyabb a számítógép közbeiktatásával. Ebben Magyarországon még jelentős változtatásokra lenne szükség – nemcsak technológiában és használati gyakoriságban, hanem a használat jellemzőiben. Ez utóbbinál érdemes kiemelni a Social Web-et, mely a konnektivizmusnak engedne teret – már ha megfelelő mértékben használnák.
Itt egy videóanimáció: http://www.youtube.com/watch?v=18bDUFQoIpU
2011. december 16., péntek
SZÁMÍTÓGÉPPEL TÁMOGATOTT OKTATÁS A SZAKKÉPZÉSBEN
Egyre inkább inkongruencia alakul ki az iskolák tanítás-tanulási elvárásai és a diákok tanulási szokásai között. Modern technika áll rendelkezésre, mégis az oktatók, a diákok és az eszközök valahogy mégsem találnak időnként egymásra.
A tanárok megszokták a frontális tanításban, hogy „konzervként” tálalják fel a tananyagot, a tanulók pedig arra szocializálódtak, hogy passzív, receptív szerepet töltsenek be. Az oktató által kezdeményezett interakciók ellenére a tanóra nem kellően „tevékenykedtető.” Egymásra épülő modulok esetében is megfigyelhető a linearitás, a hétfőtől péntekig, az oldalról oldalra történő tanítás-tanulás metódusa. Miután a legtöbb fiatal „jobb híján” ül be egy szakképző iskolába, nehéz őket motiválni vagy a felcsillanó motivációt ébren tartani. Sokkal jobban ki lehetne használni a számítógép nyújtotta lehetőségeket, igazodva a fiatalok internetes ízléséhez. A tananyag közvetítéséhez az iskolában általában diákat vetítenek, interaktív táblákat használnak.
Nem hogy tudásmegosztás nincs, még az informatikát művelő kollégák is eretnek gondolatnak tartanak minden kisebb változtatást, hát még pl. a konnektivista oktatásmódszertant.
Ugyanakkor, ha a tanulói oldalt vizsgáljuk, azt kell mondanunk, számos tanulási nehézséggel küzdenek azok a fiatalok is, akik érettségire épülő szakképzésben kezdik meg tanulmányaikat. Egyre gyakoribb jelenség a látens diszlexia és figyelemzavar. Mivel interneten nőttek fel, nagyon gyors a képi percepció, információfeldolgozás, viszont gyenge a szövegértés és nem tudnak differenciálni lényeges, finom nyelvi különbségek között. A notebook-on jegyzetelők nehezebben tanulják meg azt, amit leírtak, mint azok akik kézírással tették ugyanezt.
Ez csak impresszió a jelenlegi anomáliáról, pro és kontra sorolhatóak még az érvek és ellenérvek a hagyományos tanítási-tanulási módszer és a kialakulóban lévő, új oktatási kultúra ellen vagy mellett.
Mindenestre a szakképzésben belátható időn belül pozitív minőségi változások nem várhatóak.
2011. december 15., csütörtök
DIGITÁLIS NEMZEDÉK
A Doktori Iskola E-learning kurzusát hátsó szándékkal vettem fel, ilyen jellegű tanulmányokat már folytattam, ezért vélelmeztem, nem lesz nehéz. A prekoncepció tévesnek bizonyult.
Az első foglakozás óta elkapott az AHA-élmény, másképp tekintek az internetre, saját munkámra, amiben mindennapos az internet használata. Kaleidoszkópnak érzem a gondolataimat, más minőségben vélekedem a világhálóról, a korábbi gondolataim színét, alaphangját erőlködve sem tudom visszahozni. Mióta kezembe került Csepeli György és Prazsák Gergő Örökvisszatérés? című könyve, azóta képtelen vagyok kurzus szinten kezelni, hogy a digitális bennszülöttek, akiknek kulturális szocializációja az internet közbeiktatásával történt, milyen kultúrát hoznak létre. Soha nem jutott eszembe, hogy személyesen nekem, egy bibliophil, digitális bevándorlónak, aki a közoktatás mindennapjaiban éli életét, egyéni felelőssége lehet.
A COCOM lista idején, a MALÉV Operation Controljában dolgoztam senior forgalmi felügyelőként. A járatok aktuális állapotát hatalmas, falra szerelt táblán lehetett rakosgatni. Ma a flight watch géptípusokhoz rendezi a desztinációkat, jelzi a résidőt, késést, kiszámítja a várható, az aktuális repült időt, jelzi a felszállás, a beparkolás pillanatát, látható az egész flotta ad hoc helyzete.
Történelmi léptékkel nem telt el hosszú idő, mostanság egy amerikai tagállamban megszüntetik a zsinórírás tanítását és csak a nevüket tanulják meg a gyerekek leírni. Az index tanúsága szerint, hamarosan söralátétté deklasszálódik a CD, a fejlettebb technika kiszorítása miatt. A minap könyvkötőnél jártam, előttem egy fiatalember bőrkötést kért. A meglepő az volt, hogy az SMS-eihez rendelt bőrkötést, ezzel szerezvén örömet kedvesének.
Médiatechnológus asszisztensi szakon tanulókkal megállapodtam, nem használják a Facebook-ot 5 napig és egy esszében megírják a tapasztalataikat. A tilalmi időszakban az internetet mindenki használta, öten a Facebook csábításának nem tudtak ellenállni. Az egyik tanuló úgy védte meg magát a Facebook-tól, hogy a tilalom előtti este mindenkit körbetelefonált, hogy 5 napig nem lesz elérhető. Van, aki saját magát Facebook függőnek is tartja. Egy fiú arról számolt be, 2 osztálytársnőjével idáig csak Facebook-on tartott kapcsolatot, most szóba elegyedtek, kiderült, milyen klassz a két lány. A 25 tanulóból ketten olvasnak rendszeresen, akár párhuzamosan több könyvet is. A következő órára időmérleget készítenek, hogy megnézzük, mennyire tartalmasak a napjaik és mennyi időt szentelnek a világhálónak.
Ha a kultúrát a környezet kihívásaira adott válaszként fogom fel, akkor igen nagy a feladat. Hogy is fogjunk hozzá?!
Az első foglakozás óta elkapott az AHA-élmény, másképp tekintek az internetre, saját munkámra, amiben mindennapos az internet használata. Kaleidoszkópnak érzem a gondolataimat, más minőségben vélekedem a világhálóról, a korábbi gondolataim színét, alaphangját erőlködve sem tudom visszahozni. Mióta kezembe került Csepeli György és Prazsák Gergő Örökvisszatérés? című könyve, azóta képtelen vagyok kurzus szinten kezelni, hogy a digitális bennszülöttek, akiknek kulturális szocializációja az internet közbeiktatásával történt, milyen kultúrát hoznak létre. Soha nem jutott eszembe, hogy személyesen nekem, egy bibliophil, digitális bevándorlónak, aki a közoktatás mindennapjaiban éli életét, egyéni felelőssége lehet.
A COCOM lista idején, a MALÉV Operation Controljában dolgoztam senior forgalmi felügyelőként. A járatok aktuális állapotát hatalmas, falra szerelt táblán lehetett rakosgatni. Ma a flight watch géptípusokhoz rendezi a desztinációkat, jelzi a résidőt, késést, kiszámítja a várható, az aktuális repült időt, jelzi a felszállás, a beparkolás pillanatát, látható az egész flotta ad hoc helyzete.
Történelmi léptékkel nem telt el hosszú idő, mostanság egy amerikai tagállamban megszüntetik a zsinórírás tanítását és csak a nevüket tanulják meg a gyerekek leírni. Az index tanúsága szerint, hamarosan söralátétté deklasszálódik a CD, a fejlettebb technika kiszorítása miatt. A minap könyvkötőnél jártam, előttem egy fiatalember bőrkötést kért. A meglepő az volt, hogy az SMS-eihez rendelt bőrkötést, ezzel szerezvén örömet kedvesének.
Médiatechnológus asszisztensi szakon tanulókkal megállapodtam, nem használják a Facebook-ot 5 napig és egy esszében megírják a tapasztalataikat. A tilalmi időszakban az internetet mindenki használta, öten a Facebook csábításának nem tudtak ellenállni. Az egyik tanuló úgy védte meg magát a Facebook-tól, hogy a tilalom előtti este mindenkit körbetelefonált, hogy 5 napig nem lesz elérhető. Van, aki saját magát Facebook függőnek is tartja. Egy fiú arról számolt be, 2 osztálytársnőjével idáig csak Facebook-on tartott kapcsolatot, most szóba elegyedtek, kiderült, milyen klassz a két lány. A 25 tanulóból ketten olvasnak rendszeresen, akár párhuzamosan több könyvet is. A következő órára időmérleget készítenek, hogy megnézzük, mennyire tartalmasak a napjaik és mennyi időt szentelnek a világhálónak.
Ha a kultúrát a környezet kihívásaira adott válaszként fogom fel, akkor igen nagy a feladat. Hogy is fogjunk hozzá?!
2011. december 14., szerda
A digitális korszak tanuláselmélete?
Vajon a konnektivizmus a negyedik tanuláselmélet? Vagy csak egy elméleti kezdeményezés az utóbbi évtizedek megváltozott tanulási szokásainak összefoglalására?
Íme néhány gondolat.
Könnyen belátható, hogy a mai kor elvárásainak megfelelve egy kicsit másféle tudást kell megszereznünk, mint eddig. A hangsúly lényegében a közösségen van, de fontos az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazhatósága is más és más szituációkban.
Ez az újfajta tudás legtöbbször szervezetek esetében megfigyelhető – s szervezeti tanulásként definiálják -, legtipikusabban egy, a versenyszférában tevékenykedő vállalatnál, ahol egy bizonyos probléma megoldására vagy egy folyamat hatékonyabbá tételére egy projektcsapatot állítanak fel. A másik legismertebb előfordulási mód technikai jellegű – vagyis hogyan kell egy bizonyos programot, szoftvert, gépet használni. A projektcsoportban általában minden tagnak megvan a maga szerepe, azonban a közös munka ideje is jelentős, amikor a tagok összegyűlve, brainstorming-jelleggel együtt próbálják az adott problémát megoldani vagy nehézséget kiküszöbölni. Nagyon fontos, hogy a tagok „alkalmasak” legyenek a csapatmunkára; ne egyéni munkaként értelmezzék a folyamatot, hanem az interperszonális kapcsolatokat is felhasználva a tagok mindegyikének szerepvállalásából kialakuló egészként.
Mindezek mellett párhuzam vonható a fent említett szervezeti tanulás és a közoktatásban, felsőoktatásban, továbbképzésben, egyre inkább teret hódító tanulási forma között. A kettő ugyan több ponton különbözik, mégis érdemes a munka világából vett példát is megemlíteni. Talán a legfontosabb különbség, hogy az iskolai keretek között létre jövő tanulási folyamat során – a projektcsoporttal ellentétben - nincsenek csoportszerepek (legfeljebb egy olyan személy, aki szükség esetén a helyes mederbe sodorja az eseményeket), mindenki bármelyik részfeladatra koncentrálhat, akár többre is. Az egyének által leképezhető tudás elenyésző a közösségihez képest, a tagok bármikor be- és kiléphetnek, ugyan egy bizonyos időnek természetesen el kell telnie, míg teljes jogú tag válhat valakiből. Hozzá kell tenni, hogy a tagoknak folyamatosan aktív közreműködőknek kell lenniük, különben kiesnek a körforgásból.
A tanulási folyamat jelentős hányada nem a megszokott keretek között történik, vagyis nem az osztályteremben, nem a kurzuson, nem az előadáson, hanem más releváns felületeken (pl. wiki, chat, fórum, körlevelek, blogok, stb). A tanulási folyamat hatékonyságát többek között a véleménykülönbségek, különböző látásmódok biztosítják, valamint természetesen az, hogy ezeket a látásmódokat meg is osztják a többi taggal, akik erre reflektálva újabb ötleteket alkothatnak.
Érdekes összefoglaló az alábbi videó az iskolai tanulási-tanítási folyamat változásairól, az új tevékenységekről mind a tanulók, mind az oktató részéről – nem véletlenül látták 100 ezren 3 év alatt.
http://www.youtube.com/watch?v=XwM4ieFOotA
A konnektivizmus tehát egy még nem teljesen kiforrott, újszerű tanuláselmélet, mely ha elméleti hátterében nem is, népszerűségében és elterjedési trendjeiben biztosan felülmúlja elődeit. Az esetleges hiányosságokat pedig – mint például az egyéni értékelés jelenlegi fejletlensége – jó eséllyel fogja pótolni a közeljövőben.
Íme néhány gondolat.
Könnyen belátható, hogy a mai kor elvárásainak megfelelve egy kicsit másféle tudást kell megszereznünk, mint eddig. A hangsúly lényegében a közösségen van, de fontos az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazhatósága is más és más szituációkban.
Ez az újfajta tudás legtöbbször szervezetek esetében megfigyelhető – s szervezeti tanulásként definiálják -, legtipikusabban egy, a versenyszférában tevékenykedő vállalatnál, ahol egy bizonyos probléma megoldására vagy egy folyamat hatékonyabbá tételére egy projektcsapatot állítanak fel. A másik legismertebb előfordulási mód technikai jellegű – vagyis hogyan kell egy bizonyos programot, szoftvert, gépet használni. A projektcsoportban általában minden tagnak megvan a maga szerepe, azonban a közös munka ideje is jelentős, amikor a tagok összegyűlve, brainstorming-jelleggel együtt próbálják az adott problémát megoldani vagy nehézséget kiküszöbölni. Nagyon fontos, hogy a tagok „alkalmasak” legyenek a csapatmunkára; ne egyéni munkaként értelmezzék a folyamatot, hanem az interperszonális kapcsolatokat is felhasználva a tagok mindegyikének szerepvállalásából kialakuló egészként.
Mindezek mellett párhuzam vonható a fent említett szervezeti tanulás és a közoktatásban, felsőoktatásban, továbbképzésben, egyre inkább teret hódító tanulási forma között. A kettő ugyan több ponton különbözik, mégis érdemes a munka világából vett példát is megemlíteni. Talán a legfontosabb különbség, hogy az iskolai keretek között létre jövő tanulási folyamat során – a projektcsoporttal ellentétben - nincsenek csoportszerepek (legfeljebb egy olyan személy, aki szükség esetén a helyes mederbe sodorja az eseményeket), mindenki bármelyik részfeladatra koncentrálhat, akár többre is. Az egyének által leképezhető tudás elenyésző a közösségihez képest, a tagok bármikor be- és kiléphetnek, ugyan egy bizonyos időnek természetesen el kell telnie, míg teljes jogú tag válhat valakiből. Hozzá kell tenni, hogy a tagoknak folyamatosan aktív közreműködőknek kell lenniük, különben kiesnek a körforgásból.
A tanulási folyamat jelentős hányada nem a megszokott keretek között történik, vagyis nem az osztályteremben, nem a kurzuson, nem az előadáson, hanem más releváns felületeken (pl. wiki, chat, fórum, körlevelek, blogok, stb). A tanulási folyamat hatékonyságát többek között a véleménykülönbségek, különböző látásmódok biztosítják, valamint természetesen az, hogy ezeket a látásmódokat meg is osztják a többi taggal, akik erre reflektálva újabb ötleteket alkothatnak.
Érdekes összefoglaló az alábbi videó az iskolai tanulási-tanítási folyamat változásairól, az új tevékenységekről mind a tanulók, mind az oktató részéről – nem véletlenül látták 100 ezren 3 év alatt.
http://www.youtube.com/watch?v=XwM4ieFOotA
A konnektivizmus tehát egy még nem teljesen kiforrott, újszerű tanuláselmélet, mely ha elméleti hátterében nem is, népszerűségében és elterjedési trendjeiben biztosan felülmúlja elődeit. Az esetleges hiányosságokat pedig – mint például az egyéni értékelés jelenlegi fejletlensége – jó eséllyel fogja pótolni a közeljövőben.
2011. december 13., kedd
Társadalmi információk, információs társadalom
Még októberben adott elő Anildo az "Információs társadalom, online tanulási környezetek, közösségi portálok" témakörben. Gondolatébresztő beszélgetés kerekedett ki ebből, amit most hetek távlatából igyekszem valamelyest betűkbe, szavakba, mondatokba öntve visszaadni a kedves Olvasónak, egyben megőrizni az utókornak. Magát az előadást a kolléga majd közreadja (hopp, már meg is tette - hogy szalad az idő), ha úgy gondolja, illetve a csoporttársak is hozzászólnak, ha lesz erre érkezésük. A saját meglátásomat pedig igyekszem úgy összerendezni, hogy önmagában is érthető legyen. Nos, lássuk!
A felütés ott indult, hogy megállapítottuk, a nyugati világ kiszervezi a termelő munkát keletre, főleg az olcsó munkaerőn keresztül elérhető árrésen szerezhető haszon miatt. Ez elvileg jó a keleti munkaerőnek, mert munkához és keresethez jut. Jó a nyugati vásárlónak, mert olcsóbban jut a termékekhez. A kérdés, hogy mit csinálnak azok, akik eddig közreműködtek a termékek előállításában, de a kiszervezés miatt elveszítették a munkahelyüket? Az általános válasz: helyezkedjenek el a szolgáltatói szektorban. Mivel egy társadalom fejlettségi fokmérője többek között a szolgáltatói szektor mérete, ezzel azt hihetnénk, hogy nagyon fejlettek leszünk (amennyiben magunkat szerényen a fejlett világhoz soroljuk).
Csakhogy ezek a keleti népek nem maradtak meg a rájuk osztott szerepben, nem elégedtek meg azzal, hogy a gyártószalag mellett engedelmesen nyomták a gombot. Inkább nekiálltak és előbb csak lemásolták, majd újragondolva teljesen új és versenyképes termékekkel kezdték kiszorítani a piacról a szintén náluk gyártott nyugati termékeket. Ezzel párhuzamosan igen nagy tőke áramlik folyamatosan a nyugatiból a keleti világba a termékvásárlások okán. Na de honnan lesz a nyugati világnak hosszútávon pénze erre? A szolgáltatói szektorból? A nyugati világ szórakoztatja majd a másik felet, hogy pénzt szerezzen, amiből a másik által gyártott termékeket vásárolja meg, amik gyártástechnológiáját persze a nyugat adta az ő kezükbe?! Emlékezzünk csak arra, miként szerzett az újkori Spanyolország aranyhalmokat Amerikából, és miként gazdagodott meg ebből Németalföld (a spanyolok ott vásároltak), és végül micsoda gazdasági csődbe sodródott a Spanyol Királyság! Mintha a történelem ismételné önmagát.
Nagyszerű lenne elkerülni ezt a szomorú sorsot, így okoskodjunk ki valami megoldást!
1. A szolgáltatói szektor arányát nem lenne célszerű 100%-ig növelni, mert ha gazdasági gondok merülnek föl és a kiadásokat csökkenteni kell, legelsőként pont a szolgáltatásokon igyekeznek megtakarításokat elérni.
2. Internetgazdaság számomra azt jelenti, hogy a piaci tájékozottság elvileg pillanatra kész lehet. Az egyén számára ez a személyes tudásvagyon folyamatos növelési lehetőségét teremti meg, kérdés, hogy ezzel az átlagember tisztában van-e, illetve képes-e tudásvagyont létrehozni, kezelni. Jó ötlet lenne e témában megindítani a társadalmi közbeszédet.
3. Pillanatkép 2011 utolsó hónapjaiból: az Amazon könyvkereskedő világcég több elektronikus könyvet ad el, mint papír alapút. Észrevétlenül haladunk egy olyan állapot felé, amikor az információ tulajdonképpen elszakad a hordozó anyagtól (elég messzire jutottunk már a babiloni anyagtábláktól), és az anyagi környezet hiánya csak egy esetleges energiahiánykor jelent gondot. Ez a kérdés messzire vezethet, így csak az órán elhangzott gondolatot teszem közzé: "Mit tekintünk értéknek? Mi fontosabb számunkra, a bitek vagy az atomok?" Meglátásom szerint a felfokozott információs-készségünk arra hivatott, hogy az atomi világban minél okosabb változtatásokat végezhessünk, és így a jelenünk egyfajta kellemes, átmeneti állapot. Remek észkép regényeket lehetne írni :-)
4. A tudás hatalom-e vagy pedig a tudás birtoklása az? Látszólag ugyanaz a kettő, de mégsem. A tudás tudása annak alkalmazási képességét jelenti számomra, míg a tudás birtoklása inkább olyan információk felhalmozása valamilyen adatlerakatban (könyvekben, elektronikus háttértárakban), ahonnan az adatok ugyan előhívhatóak, de még hiányzik a feldolgozásukhoz az a szellemi erőfeszítés, amivel emberi tudássá nemesülnek. Azt hiszem, megint visszatértünk a "tanítsuk meg az embereket tanulni" alapgondolathoz.
5. Információs világunkban mindenféle adathoz könnyen hozzájuthatunk, vagy éppenséggel ki sem kerülhetjük azokat. Az információ-túlcsordulás minden bizonnyal ismert jelenség: annyi mindennel kéne foglalkoznunk, hogy végül semmit sem tudunk végigvinni. A személyes tudásvagyon kezelési képességei között ott található a tudatos szűrés képessége is. Ezt is tanítani kéne, ugye.
6. A hálózatiság fogalma, a hálózatban együttműködés ismert a jelen (fiatal)emberei előtt. A 800 millió Facebook felhasználó között minden bizonnyal sok hazánkfia gyakorolhatja ezt. A munkaforma egyre ismertebb, azonban a célok egyre felületesebbek. Annak az alapzajnak a fenntartása, amely a kapcsolati hálózatok erősítése miatt szükséges, nos teljesen terméketlen a beleölt időt szemlélve. Mennyi hasznos munkát lehetne végezni így, ha világ és kedvelhető célokat tűznénk ki! A közösségi játékoknál ez megfigyelhető, miért nem lehetne a közösségi munkát a tanulásban felhasználni, vagy a személyes tudásvagyon kezelésének egy új eszközeként alkalmazni?
7. Az előbbi pont folytatása a játékos tanulás (és az első olvasatban talán furcsa lehet a "játékos munka") témaköre.
8. A virtuális helyek ugyanúgy megjelentek a belső mentális térképeinken, mint a közeli élelmiszerbolt vagy a bank automata. Annyi előnnyel mindenképpen rendelkeznek, hogy fizikai helytől és időtől függetlenül elérhetőek, valamint olyan összetett tájékozódási képességek kifejlesztésére nyílik lehetőség, amely az elvont gondolkodást erősíti. Példaként említhető a SecondLife világa, vagy a Foursquare helyzetjelölő portál. Személy szerint nagy reményeket fűzök az Open Cobalt rendszerhez, amit oktatási környezetként próbálok majd ki a közeljövőben.
9. Az óra vége felé kisebb vita keletkezett arról, hogy a p2p vagy a központosított adattárakban érdemes-e tárolnunk személyes adatainkat. Az utóbbi előnye a személyre szabható szolgáltatásokban rejlik, ámbár érdekes kérdés, hogy ugyanazon adatok alapján vajon még mit szabnak rá az emberre. Az első előnye a fizikai széttagoltság, az egyenrangúság képzelt reménye (az Internet is egy elosztott, tagolt rendszer, amely elviekben képes lenne atom-támadást is túlélni).
Összességében tartalmas órát tartottunk, sok kérdés maradt nyitott, és sok új kérdés keletkezett, amelyek létezésére nem is gondoltam volna korábban. Na de ilyen az élet, nemde? :-)
A felütés ott indult, hogy megállapítottuk, a nyugati világ kiszervezi a termelő munkát keletre, főleg az olcsó munkaerőn keresztül elérhető árrésen szerezhető haszon miatt. Ez elvileg jó a keleti munkaerőnek, mert munkához és keresethez jut. Jó a nyugati vásárlónak, mert olcsóbban jut a termékekhez. A kérdés, hogy mit csinálnak azok, akik eddig közreműködtek a termékek előállításában, de a kiszervezés miatt elveszítették a munkahelyüket? Az általános válasz: helyezkedjenek el a szolgáltatói szektorban. Mivel egy társadalom fejlettségi fokmérője többek között a szolgáltatói szektor mérete, ezzel azt hihetnénk, hogy nagyon fejlettek leszünk (amennyiben magunkat szerényen a fejlett világhoz soroljuk).
Csakhogy ezek a keleti népek nem maradtak meg a rájuk osztott szerepben, nem elégedtek meg azzal, hogy a gyártószalag mellett engedelmesen nyomták a gombot. Inkább nekiálltak és előbb csak lemásolták, majd újragondolva teljesen új és versenyképes termékekkel kezdték kiszorítani a piacról a szintén náluk gyártott nyugati termékeket. Ezzel párhuzamosan igen nagy tőke áramlik folyamatosan a nyugatiból a keleti világba a termékvásárlások okán. Na de honnan lesz a nyugati világnak hosszútávon pénze erre? A szolgáltatói szektorból? A nyugati világ szórakoztatja majd a másik felet, hogy pénzt szerezzen, amiből a másik által gyártott termékeket vásárolja meg, amik gyártástechnológiáját persze a nyugat adta az ő kezükbe?! Emlékezzünk csak arra, miként szerzett az újkori Spanyolország aranyhalmokat Amerikából, és miként gazdagodott meg ebből Németalföld (a spanyolok ott vásároltak), és végül micsoda gazdasági csődbe sodródott a Spanyol Királyság! Mintha a történelem ismételné önmagát.
Nagyszerű lenne elkerülni ezt a szomorú sorsot, így okoskodjunk ki valami megoldást!
1. A szolgáltatói szektor arányát nem lenne célszerű 100%-ig növelni, mert ha gazdasági gondok merülnek föl és a kiadásokat csökkenteni kell, legelsőként pont a szolgáltatásokon igyekeznek megtakarításokat elérni.
2. Internetgazdaság számomra azt jelenti, hogy a piaci tájékozottság elvileg pillanatra kész lehet. Az egyén számára ez a személyes tudásvagyon folyamatos növelési lehetőségét teremti meg, kérdés, hogy ezzel az átlagember tisztában van-e, illetve képes-e tudásvagyont létrehozni, kezelni. Jó ötlet lenne e témában megindítani a társadalmi közbeszédet.
3. Pillanatkép 2011 utolsó hónapjaiból: az Amazon könyvkereskedő világcég több elektronikus könyvet ad el, mint papír alapút. Észrevétlenül haladunk egy olyan állapot felé, amikor az információ tulajdonképpen elszakad a hordozó anyagtól (elég messzire jutottunk már a babiloni anyagtábláktól), és az anyagi környezet hiánya csak egy esetleges energiahiánykor jelent gondot. Ez a kérdés messzire vezethet, így csak az órán elhangzott gondolatot teszem közzé: "Mit tekintünk értéknek? Mi fontosabb számunkra, a bitek vagy az atomok?" Meglátásom szerint a felfokozott információs-készségünk arra hivatott, hogy az atomi világban minél okosabb változtatásokat végezhessünk, és így a jelenünk egyfajta kellemes, átmeneti állapot. Remek észkép regényeket lehetne írni :-)
4. A tudás hatalom-e vagy pedig a tudás birtoklása az? Látszólag ugyanaz a kettő, de mégsem. A tudás tudása annak alkalmazási képességét jelenti számomra, míg a tudás birtoklása inkább olyan információk felhalmozása valamilyen adatlerakatban (könyvekben, elektronikus háttértárakban), ahonnan az adatok ugyan előhívhatóak, de még hiányzik a feldolgozásukhoz az a szellemi erőfeszítés, amivel emberi tudássá nemesülnek. Azt hiszem, megint visszatértünk a "tanítsuk meg az embereket tanulni" alapgondolathoz.
5. Információs világunkban mindenféle adathoz könnyen hozzájuthatunk, vagy éppenséggel ki sem kerülhetjük azokat. Az információ-túlcsordulás minden bizonnyal ismert jelenség: annyi mindennel kéne foglalkoznunk, hogy végül semmit sem tudunk végigvinni. A személyes tudásvagyon kezelési képességei között ott található a tudatos szűrés képessége is. Ezt is tanítani kéne, ugye.
6. A hálózatiság fogalma, a hálózatban együttműködés ismert a jelen (fiatal)emberei előtt. A 800 millió Facebook felhasználó között minden bizonnyal sok hazánkfia gyakorolhatja ezt. A munkaforma egyre ismertebb, azonban a célok egyre felületesebbek. Annak az alapzajnak a fenntartása, amely a kapcsolati hálózatok erősítése miatt szükséges, nos teljesen terméketlen a beleölt időt szemlélve. Mennyi hasznos munkát lehetne végezni így, ha világ és kedvelhető célokat tűznénk ki! A közösségi játékoknál ez megfigyelhető, miért nem lehetne a közösségi munkát a tanulásban felhasználni, vagy a személyes tudásvagyon kezelésének egy új eszközeként alkalmazni?
7. Az előbbi pont folytatása a játékos tanulás (és az első olvasatban talán furcsa lehet a "játékos munka") témaköre.
8. A virtuális helyek ugyanúgy megjelentek a belső mentális térképeinken, mint a közeli élelmiszerbolt vagy a bank automata. Annyi előnnyel mindenképpen rendelkeznek, hogy fizikai helytől és időtől függetlenül elérhetőek, valamint olyan összetett tájékozódási képességek kifejlesztésére nyílik lehetőség, amely az elvont gondolkodást erősíti. Példaként említhető a SecondLife világa, vagy a Foursquare helyzetjelölő portál. Személy szerint nagy reményeket fűzök az Open Cobalt rendszerhez, amit oktatási környezetként próbálok majd ki a közeljövőben.
9. Az óra vége felé kisebb vita keletkezett arról, hogy a p2p vagy a központosított adattárakban érdemes-e tárolnunk személyes adatainkat. Az utóbbi előnye a személyre szabható szolgáltatásokban rejlik, ámbár érdekes kérdés, hogy ugyanazon adatok alapján vajon még mit szabnak rá az emberre. Az első előnye a fizikai széttagoltság, az egyenrangúság képzelt reménye (az Internet is egy elosztott, tagolt rendszer, amely elviekben képes lenne atom-támadást is túlélni).
Összességében tartalmas órát tartottunk, sok kérdés maradt nyitott, és sok új kérdés keletkezett, amelyek létezésére nem is gondoltam volna korábban. Na de ilyen az élet, nemde? :-)
 |
| A témakör kettősségét jól jellemzi a mai kép [1] |
- [1] "Day and Night", M. C. Escher, 1938
2011. december 9., péntek
Témafelvezető
Ez még csak a ppt-ben nem sikerült előadás anyagok, de ha látható lesz, akkor folyó szöveget is fogok hozzáírni.
Információs társadalom, online tanulási környezetek, közösségi portálok
információ
jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység.
Online tanulási környezet
1) LMS
Learning management system
centralize and automate administration
use self-service and self-guided services
assemble and deliver learning content rapidly
consolidate training initiatives on a scalable web-based platform
support portability and standards
personalize content and enable knowledge
2) Learning content management system
LCMS is content–centric
create, manage and deliver not only training modules but also manage and edit all the individual pieces that make up a catalog of training.
3) Közösség
facebook, twitter
4) WEB2Wiki, gmail,
Közösségi portálok
IWIW, Facebook, Twitter, Myspace, HI5
Információs társadalom, online tanulási környezetek, közösségi portálok
- Posztindusztriális társadalom
- Automatizált termelés
- Tudásmunkás, fehérgalléros munka, agymunka
- Tudásipar (tudástermelő ágazatok)
- Információ- tudásintenzív ágazatok szerepe (pl. oktatás) nő
információ
- előállítása,
- elosztása,
- terjesztése,
- használata és
- kezelése
jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység.
- Az információ gazdaság és a tudásgazdaság a tartalmat vagy a szellemi tulajdont hangsúlyozza.
- A tudás szolgáltatások egyesítik a tudásmenedzsmentet egy tudás szervezetbe, ami a tudáspiacon működik.
- Az elektronikus kereskedelem és az elektronikus üzlet a tranzakciók természetére és a futó üzletek természetére helyezi a hangsúlyt ezzel összefüggésben használva az internet és a world wide web kifejezést.
- Az internet gazdaság azon piacok természetére fókuszál, amiket az internet tett lehetővé. A digitális gazdaság inkább a bitekkel való kereskedelemre fókuszál a virtuális térben, mintsem atomokkal a valódi térben.
- A hálózat gazdaság nyomatékosítja, hogy az üzletek együttesen a weben vagy gazdasági rendszerekben jobban fognak működni, mint különálló egységekben.
- A társadalmi hálózatok pedig masszív, globális léptékű együttműködésre vonatkoznak.
Online tanulási környezet
1) LMS
Learning management system
centralize and automate administration
use self-service and self-guided services
assemble and deliver learning content rapidly
consolidate training initiatives on a scalable web-based platform
support portability and standards
personalize content and enable knowledge
2) Learning content management system
LCMS is content–centric
create, manage and deliver not only training modules but also manage and edit all the individual pieces that make up a catalog of training.
3) Közösség
facebook, twitter
4) WEB2Wiki, gmail,
Közösségi portálok
IWIW, Facebook, Twitter, Myspace, HI5
- Használat,
- Tartalom,
- Tanulás,
- Vásárlás,
- Közösség,
- Tudás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)