Vajon a konnektivizmus a negyedik tanuláselmélet? Vagy csak egy elméleti kezdeményezés az utóbbi évtizedek megváltozott tanulási szokásainak összefoglalására?
Íme néhány gondolat.
Könnyen belátható, hogy a mai kor elvárásainak megfelelve egy kicsit másféle tudást kell megszereznünk, mint eddig. A hangsúly lényegében a közösségen van, de fontos az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazhatósága is más és más szituációkban.
Ez az újfajta tudás legtöbbször szervezetek esetében megfigyelhető – s szervezeti tanulásként definiálják -, legtipikusabban egy, a versenyszférában tevékenykedő vállalatnál, ahol egy bizonyos probléma megoldására vagy egy folyamat hatékonyabbá tételére egy projektcsapatot állítanak fel. A másik legismertebb előfordulási mód technikai jellegű – vagyis hogyan kell egy bizonyos programot, szoftvert, gépet használni. A projektcsoportban általában minden tagnak megvan a maga szerepe, azonban a közös munka ideje is jelentős, amikor a tagok összegyűlve, brainstorming-jelleggel együtt próbálják az adott problémát megoldani vagy nehézséget kiküszöbölni. Nagyon fontos, hogy a tagok „alkalmasak” legyenek a csapatmunkára; ne egyéni munkaként értelmezzék a folyamatot, hanem az interperszonális kapcsolatokat is felhasználva a tagok mindegyikének szerepvállalásából kialakuló egészként.
Mindezek mellett párhuzam vonható a fent említett szervezeti tanulás és a közoktatásban, felsőoktatásban, továbbképzésben, egyre inkább teret hódító tanulási forma között. A kettő ugyan több ponton különbözik, mégis érdemes a munka világából vett példát is megemlíteni. Talán a legfontosabb különbség, hogy az iskolai keretek között létre jövő tanulási folyamat során – a projektcsoporttal ellentétben - nincsenek csoportszerepek (legfeljebb egy olyan személy, aki szükség esetén a helyes mederbe sodorja az eseményeket), mindenki bármelyik részfeladatra koncentrálhat, akár többre is. Az egyének által leképezhető tudás elenyésző a közösségihez képest, a tagok bármikor be- és kiléphetnek, ugyan egy bizonyos időnek természetesen el kell telnie, míg teljes jogú tag válhat valakiből. Hozzá kell tenni, hogy a tagoknak folyamatosan aktív közreműködőknek kell lenniük, különben kiesnek a körforgásból.
A tanulási folyamat jelentős hányada nem a megszokott keretek között történik, vagyis nem az osztályteremben, nem a kurzuson, nem az előadáson, hanem más releváns felületeken (pl. wiki, chat, fórum, körlevelek, blogok, stb). A tanulási folyamat hatékonyságát többek között a véleménykülönbségek, különböző látásmódok biztosítják, valamint természetesen az, hogy ezeket a látásmódokat meg is osztják a többi taggal, akik erre reflektálva újabb ötleteket alkothatnak.
Érdekes összefoglaló az alábbi videó az iskolai tanulási-tanítási folyamat változásairól, az új tevékenységekről mind a tanulók, mind az oktató részéről – nem véletlenül látták 100 ezren 3 év alatt.
http://www.youtube.com/watch?v=XwM4ieFOotA
A konnektivizmus tehát egy még nem teljesen kiforrott, újszerű tanuláselmélet, mely ha elméleti hátterében nem is, népszerűségében és elterjedési trendjeiben biztosan felülmúlja elődeit. Az esetleges hiányosságokat pedig – mint például az egyéni értékelés jelenlegi fejletlensége – jó eséllyel fogja pótolni a közeljövőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése