Manapság, amikor az MMORPG játékok (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game) már beépültek számítógépes időtöltés szabványos kelléktárába, akkor az SL szerepe kérdéses. Mit is lehet ebben a világban tenni, amit mondjuk a WOW-ban nem? Fordítva: mit nem lehet itt megtenni, mint más virtuális világokban?
A közös nevező valami ilyesmi lehet: létezni és cselekedni úgy, ahogy máshol nem lehet.
A különbségek a célokban rejtőznek. Az igazi vagy éppen soha nem látott társakkal való együtt lét célja más és más a különböző rendszerekben. Van, ahol a sárkány hentelés, van ahol űrhajók építése és új naprendszerek felfedezése jelenti az indokot, miért ülnek le sok ezren, millióan a számítógépek elé az emberek. Kis keresgélés után találtam egy felmérést a magyar MMORPG játékosokról, amiből kirajzolódhat egy átlagos jellemkép is. A cikk kihangsúlyozza ezen fiatalok kapcsolatkeresési vágyát. [Csak egy későbbi cikkhez egy indító kérdés: vajon a kézzelfogható és a látszólagos világok társas kapcsolatai hogyan befolyásolják a kézzelfogható emberi életet? Vajon az emberi hit ezeknél a személyeknél erősebb? Vajon hiszékenyebbek-e, vagy nyitottabbak-e új dolgokra? Mennyire kritikusak? Mennyire tudnak boldogulni a látszólagos világban megszerzett ismeretekkel és tudással a valóságban? Veszítenek-e vagy nyernek? Vajon az idő mennyire értékes nekik?]
Nos, mindenkinek ajánlom, tegyen egy sétát az SL világában. Egyszerűen letölthető és telepíthető ügyfélprogrammal hamar túleshetünk a felhasználó, bocsánat, avatár regisztráláson. Annyiban kényelmes helyzetbe kerültünk, hogy az óránkon a segédkező kolléga egyből eljuttatott minket az ELTE által birtokolt kis területre, ahol a Kazinczy utcai pedagógiai központ jó néhány termét újraépítették. Kiderült, hogy tevékeny oktatás zajlik itt, és hogy a hallgatók szeretnek itt lenni. Mondjuk annyi biztos, hogy élzottan lehet az avatár (vagy a felhasználó) tekintetét irányítani (kicsit emlékeztet a helyzet Platón barlanghasonlatára).
Még pár észrevétel az SL-lel kapcsolatban. A honlapjuk sokat változott az általam pár éve látott változathoz képest, nyilván megcsapta őket is az idő szele, meg egy honlapok arculatához értő szakember.
A főoldalon található hivatkozások sokat elárulnak a további lehetőségekről. Például a partnerkapcsolat (Affiliate Program) egyértelműen a felhasználók hosszú távú megtartására összpontosít. A piactér (Second Life Marketplace) enged szabad teret látszólagos tárgyak vásárlásának (nem igazán értem a vásárlók észszerűségét a vásárlás pillanatában; azt megértem, mennyire erős a hitük az éppen megvásárolt tárgyban - de én inkább saját magam megtervezném a saját virtuális javaimat). [Újabb kiváló cikk-téma: a virtuális javak közgazdasága!] A Second Life Blogs ugye a rendszerhez kötődő naplókat fogja csokorba. Végül egy érdekes és értelmes elem az útikönyv (Destination Guide), ahol egy rendes úti tanácsadó alaposságával és képes támogatásával csábítják az egyszeri nézelődőt a világ mélyebb bugyrai felé (van itt kérem minden: vasút, táncos lábú lányok, tengerpart, relaxációs központ, ráadásul Isten állatkertjének is nyílt itt egy virtuális részlege).
Búcsúzóul még egy Escher kép, ami leginkább utal erre a virtuális valóság gondolatkörre.
 | ||
| Vajon mit látsz Te az üveggolyóban? [1] |
- [1] "Hand with Reflecting Sphere", M. C. Escher, 1935
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése