Miről is beszélgettünk eddig?
Kiderítettük, hogy inkább információs társadalmat építünk, mintsem tudásalapút. A technika arra nagyszerű, hogy úgy áramoltassuk az információt, mintha valami folyadék lenne, de ez nem okozza egyértelműen az emberi fejekben a tudásszint megnövekedését. Lapátoljuk az információt, de a kazánházat egyáltalán nem fűtjük föl, pedig megtehetnénk!
Az Internet eszköz lehetne emberi közösségek tevékenységének összehangolására, ehelyett csoportosan unatkoznak a gép előtt. Egy jó feladat kellene!
Az oktatás esetében sem történt meg a szemléletváltás. Az oktatási intézmények és az oktatók is tartalomközpontúan gondolkodnak, holott itt a lehetőség az egyéni teremtő erő (kreativitás) eredményeinek széles körű bemutatására. Ezáltal kialakulhatna az az egészséges szellemi verseny, amelyben nem a leírt, lexikális ismeretek észben tartását tűzzük ki célul, hanem az együttgondolkodás, a közös erővel új alkotása. Nyilván ennek értékelése jóval nehézkesebb, mint leszámolni egy esszédolgozatban azt a néhány fogalmat, amit a hallgatók igyekeztek a vizsga ideje alatt fejben tartani, esetleg az összefüggések megértése nélkül (tegye föl a kezét, aki ilyet még soha nem látott).
Amíg a Web 1.0 a szűken elérhető információ begyűjtési szokásrendszerét alakította ki a felhasználókan, addig a Web 2.0 az információ személyes közreadhatóságának eszközét nyújtja. Akit érdekel, a Web 3.0 mit hoz, annak ihol itt egy hivatkozás a Wikipédiából.
 |
| A hét kérdése, hogyan kapcsolódik a kép [1] az információfelhalmozáshoz? :-) |
- [1] "Convex and Concave", M. C. Escher, 1955
